Gyerekkönyv.hu



Szentesi Szandra és a 3 B: CSUROMVÍZ


 Balázsy Panna – a csuromvizes elsőkönyves

 
Balázsy Pannát ismertük már gyerekszínészként, tévés- és rádiós műsorvezetőként, most jött el az idő, hogy szerzőként is bemutatkozzon. Mint két kiskamasz lány édesanyja, igazán közelről látja a korosztály problémáit a közösségben, családban, önmagukkal. Igazán friss, könnyed hangon mesél a 8-9 évesek mindennapjairól, és minden didaktikusságtól mentesen képes történetein keresztül rávilágítani egy-egy problémásabb helyzet feloldására. Hisszük, hogy főhőse sok gyermeknek és szülőnek lesz pillanatok alatt a kedvence.
 
Ízelítő A vizes buli projekt történéseiből:
 
Szentesi Szandra most kezdi a harmadik osztályt. Az évkezdés jól indul, leszámítva azt, hogy rögtön otthon kell maradnia egy vacak nátha miatt. Lujzi barátnőjétől tudja meg, hogy furcsa dolgok történnek az egyik osztálytársukkal. A korábban aranyos és kedves Juci mindenkivelösszeveszik, magát mindenkinél menőbbnek tartja. És ráadásul ezt szeretett osztályfőnökük, Viki néni megértően nézi, sőt, védeni próbálja a lányt.
Szandra hamar meggyógyul, így részt tud venni az iskola nagy környezetvédelmi versenyében. Az osztály hosszas tanakodás után a víz témakört választja, és azonnal belevetik magukat a projektbe. Nagy a tét: A suli legjobban teljesítő osztálya az eplényi sípályán töltheti a sí szünetet. A négyhetes verseny során kiderül, miért védi Viki néni Jucit, és az is, hogy Juci valójában egészen más, mint amilyennek mutatja magát. A világ legjobb zsúrja után pedig megtudjuk, ki nyerte az izgalmakkal teli versenyt.
 
Sziasztok! Szentesi Szandra vagyok, és egész szerencsés, mert a 3. b -be járok, jó fejek az osztálytársaim (a fiúk nem mindig), az osztályfőnököm (általában), sőt még a szüleim és a tesóm is. Imádom a fagyit (a csíkoskétgombócost apával), és a csőnacit (kivéve színházban). Nálunk épp minden a víz körül forog, mert beneveztünk a környezetvédelmi versenybe. Olyan jó lenne nyerni! Na, most megyek, mert annyi minden van: gyakorolni a pohárkoncertre, almát vinni a hajléktalan bácsinak, kideríteni, hogy Juci miért olyan fura, bagolylevest főzni ...
 
Szerintem olvasd el a Csuromvizet, és megérted! :-
Szabadon felhasználható interjú (megjelent a Manó Világ magazinban): Csuromvizes első könyves – Balázsy Panna, meg Szandra és a 3.b
Ismerjük a hangodat, sokáig láttunk a képernyőn is hol gyerekszínészként, hol műsorvezetőként - könyvet még nem írtál. Eddig. Milyen volt, rákaptál az ízére?
 
Sokáig magamban ízlelgettem, és nagyon kíváncsi voltam, megtalálom-e azt a hangot, ami itt van belül, és már többször ki akart kéredzkedni a papírra, még fiatalabb koromban. Aztán egy hétvégi délelőttön leültem a kanapéra, csend volt, a család, de még a kutya sem volt otthon, és elkezdtem írni. Aztán hazajöttek, felolvastam, és azt kérték, olvassam fel megint. Felbátorodtam és folytattam. Nekem bakancslistán szerepel a könyvírás, boldog vagyok, hogy megszületett ez a regény, a szereplők, a történet.
 
Két lány édesanyja vagy, a regény főszereplőjének, Szandrának is van egy nővére... Mennyi a valóság és mennyi a fikció, avagy magukra ismerhetnek a családtagok, a barátok is?
 
Valóság és fikció keveredése ez a történet, ráadásul vissza tudok emlékezni a 9 éves önmagamra, amit szintén belegyúrtam a helyzetekbe, gondolatokba. Az sem esik nehezemre, hogy meglóduljon a fantáziám, de egy dolgot elárulok: a bagolyleves tényleg létezik.
 
Jókat lehet derülni (elég kipróbálni a Bagolylevest), ha kedvet kapunk jó ötleteket átvenni (ki ne vágyna egy igazi csajos anya-lánya napra?), de fontos kérdések is megjelennek. Nehézséget okozott becsomagolni a segítő szándékot ennek a korosztálynak?
 
Cselesen a felnőttek szájába adtam az okosságokat, akik azért a dicsérettel sem fukarkodtak, szerencsére. Alapvetően a szereplőknek helyén van az esze, a világot szépnek látják, de sokkal reálisabban, mint mondjuk az én korosztályom akkoriban. Megvan bennük a segítő szándék, nyitottak a jóra, a tudásra, érzik, mi a fontos. Szerintem izgi volt a regényben szereplő környezetvédelmi verseny is, jól akartak szerepelni. Csupa olyan esett meg velük, amikről bármelyikünk tudna jó sztorikat mesélni a barátainak.
 
Nagyon élettel teliek a szereplőid, igazán vagány, céltudatos gyerekek, az ő mindennapjaik elevenednek meg - mi alapján válogattad be ebbe a részbe azokat az élethelyzeteket, amikkel szemben találják magukat?
Nem akartam egy cuki történetet, ami csupa rózsaszín. Néhol karcos, néha fáj, néha bátorság kell valamihez, sokszor pedig humorérzék.
Az élet is pont ilyen, egy gyerek szemszögéből is. Sok "ezt még meg kell írnom"-típusú sztorid, vagy épp problematikus témád van még talonban?
 
Elég a saját lányaimmal eltöltenem egy kis időt. Olyan dumájuk van, szinte naponta tudnék írni egy vicces sztorit. Amikor nekifogtam, egy csomó mindent leírtam egy papírra, és a történet végére még mindig ott maradt sok-sok történet. Tehát rengeteg mindent meg kell még írnom!
 
Volt/van olyan ifjúsági szerző, vagy akár felnőtt minta a fejedben, akit nagyon szeretsz, és mérhetetlen büszkeséggel töltene el, ha azt mondaná az olvasó, hogy őt is, és most már Balázsy Pannát is nagyon szereti olvasni?
 
Sose merném magam egy lapon emlegetni a nagyokkal, de persze nagyon boldog leszek, ha szeretni fogják az olvasók a figurákat és a történetet. Imádom Janikovszky Évát, és egyszer készíthettem is vele egy hosszú interjút, amiért igazán hálás vagyok. Gyerekként szóról-szóra fújtam a Hárman a Szekrény Tetején (G. Szabó Judit) mondatait, és rongyosra olvastam Tom Sawyer kalandjait. Huckleberry Finn-t nem kedveltem annyira, de Tom és Becky nagy hatással voltak rám.
 
A Könyvklub magazinban megjelenő recenzió:
Biguniza, Mangalájzör és Balázsy Panna
Szeretnék 3.B-s lenni.
Persze csak Szentesi Szandra osztályában. Egész jó fej osztálytársak (jó, a fiúk mindenhol csinálnak hülyeségeket ennyi idősen. Is.), kedves ofő, egy klassz környezetvédelmi projektfeladat, fókuszban a vízzel. Mi anno almát szedtünk, de szlogeneket gyártani és pólókat, poharakon koncertet adni és szemetet szedni a Dunánál, valljuk be nem csak menő, de hasznosabb tudásanyagot lehet összeszedni, mint a gyümölcsszüretből. Azért van, ami közös: a versengés izgalma, a sok nevetés, a csapattá kovácsolódás. Szóval én bírnám most is, főleg ha egy síelést is lehet nyerni az osztálynak az eplényi sípályára!
 
Balázsy Panna hősei hús-vér alsósok, akik lehet, hogy természetesebben (és jobban) kezelik a mindennapok nehézségeit – legyen az válás vagy hajléktalanság, mint mi, felnőttek. Közben teljesen normális sulisok, akik nem bírják, ha valakivel kivételeznek, imádják a szülinapi bulikat (egy ilyen pizsamapartira, mint a regényben, sokan beneveznék még mindig) és persze a zenét, és a divatot is – még ha a csőnacinál nincs is jobb viselet. Láttak már kilencéves gourmet? Szandra az, otthoni főző show-val, kifinomult ízléssel, tévedhetetlen stílusérzékkel, lehet, hogy válogatós gyerekünk is kedvet kap megkóstolni valami mást is a pizza-hambi-sültkrumpli szentháromságon kívül is.
A szereplők helyesek nagyon, és pont olyannak képzeljük őket, mint Rippl Renáta rengeteg plusz poént rejtő illusztrációin megjelennek. Olyan egységben vannak a képek a szöveggel, mintha egy fejből pattantak volna ki. A belső rajzok fekete-fehérek, de az előzék és a borító paszteles hatása nem csak cuki, hanem finoman szép. Olyan, mint a regény humora – nem tolakodó, nem harsány, mégis belopja magát a szívünkbe.
 
És végre egy olyan történet, ahol nem csak a suli, a barátok, a rejtélyek, extrém kalandok vannak a középpontban, hanem a család is. Mert, hogy Szentesi Szandra családja nagyon rendben van. Viccesek és helyesek, anélkül, hogy sziruposan lefolynának a lapokról. Kicsit Bálint Ágneses Szeleburdi család, kedves szokásokkal: bagolyleves főzés (nem, ne ijedjenek meg, nem bagolygól), szóláncozás, anya-nap, rituális csíkoskétgombócozós fagyizás apával. A személyes kedvencem a saját, egyedi családi szótáruk (biztosan, mert engem mindig valahogy körülölel az otthon és a gyerekkor, ha a saját családi szavainkat meghallom). Tudják mit jelent a biguniza vagy a mangalájzör? Na, már csak ezért is érdemes elolvasni Balázsy Panna sorozatának első részét, a Csuromvizet.
De abszolút nem csak ezért.
-ango-
 
A www.kultura.hu és a http://felelosszulokiskolaja.hu oldalakon megjelent recenzió:
 
Csurom báj
 
Egy kisiskolásoknak szóló regény (a Szandra és a 3. b sorozat első része), ahol a főhős nem varázslényekkel küzd, nem az óceánon túl éli rózsaszín ünnepnapjait, hanem itt, köztünk, hol torokfájós, hol boldogságos mindennapjait mutatja be. A Csuromvízben minden adott, hogy nagy kedvenc legyen a 7 évesnél idősebb lányok körében.
Ha családot váltanék, Szentesiékhez költöznék. Szentesi Szandra családja irigylésre méltóan bohókás, mégis „normális”. Ahogy Kukorelly Endre mondaná „xerete talapu”.
Adott egy apa, akivel remekül lehet csíkoskétgombócozni (fagyizni), egy anya, aki olyan jó fej, hogy külön anya-lánya napokat tart, és még néha egy alkalom lógást is megenged a suliból. Na, meg persze a titokban kicsit rajongva csodált nővérről se feledkezzünk meg. Ilyen remek szereplőkkel adottak a vidám hétvégék, öröm rájuk főzni (még a bizarrul hangzó bagolylevest is megeszik). Nem elhanyagolható, hogy nagyokat lehet röhögni, mondjuk síelés tanulás közben is, ha az ember családja ilyen bohókás. (Külön kedvencem a saját bejáratú szótáruk, mások számára érthetetlen szavakkal).
 
A kalandok mégsem róluk szólnak főként, hanem, ahogy a sorozat címe is jelzi, a 3. b ügyes-bajos dolgairól.
A csapat életét felbolygatja egy környezetvédelmi projektfeladat, amelybe lelkesen beneveznek, hogy egy osztálykirándulást nyerhessenek maguknak. Innentől minden a víz körül forog: szlogeneket és logót gyártanak, pohárkoncertet adnak, pólót készítenek, miközben észre sem veszik, hogy mennyi mindet tanultak a környezetvédelemről és a H2O-ról.
Mint ahogy a kisiskolás olvasó is, és nem csak erről, hanem barátságról, toleranciáról - nem lőjük le a poént (de egy hajléktalan bácsinak fontos szerep jut), - és olyan élethelyzetek kezeléséről, amikor egy számunkra fontos ember furán kezd viselkedni, kiállhatatlan lesz.
 
Előkerül a gyerekek szemszögéből a válás is. De mielőtt megijednénk, gyorsan megnyugtatok mindenkit, minden rendben van a csajokkal, nem csak a világ nagy dolgai kötik le őket, baromi fontos probléma, hogy ki mit vegyen fel (persze a csőnaci a legtutibb viselet, de színházba azért mégsem lehet, ahogy a szarvasos pulcsit sem – értjük a dilemmát, ugye?), és olyan születésnapi bulit csapnak, ahol még mi, felnőttek is beállnánk ugrálni.
 
Ahogy a regényt illusztráló Rippl Renáta kislánya megjegyezte, a regény világa ismerős és barátságos, „olyan, mintha velünk történt volna, honnan ismeri az írónő?” Talán ez az egyik oka, hogy a karakterek valóban életre kelnek a rajzokon, és az egész valahogy egyszerre finom, vagány és olyan gusztusos. Tehát szerencsés találkozás – és a Manó Könyvek Kiadó ügyes választása – amikor a két szerző közelről ismeri a célcsoportot, mindegyiküknek pont akad egy-egy Szandra korú lánya is.
 
Balázsy Pannát ismertük már gyerekszínészként, tévés- és rádiós műsorvezetőként, a Globalista konyha megálmodójaként (www.globalistakonyha.com ), most jött el az idő, hogy szerzőként is bemutatkozzon. És de jó, hogy megtette, alig várjuk már, hogy a második részt is jól kifőzze nekünk!
Addig pedig mindenkit szeretettel vár a Budapesti Könyvfesztiválon, a Millenárison, április 25-én, délután 15 órakor a Gyerek(b)irodalom színpadán a kötet bemutatóján, majd azt követően dedikálni is!
-ogna-
 
Könyvészeti adatok:
 
A könyvet illusztrálta: Rippl Renáta
Megjelenés ideje: 2015. április 16.
ISBN: 9789634030423
Terjedelem: 96 oldal
Méret: 145 x 215
Ára: 1690 Ft
Recenziós példány, plusz anyagok, rendezvényre a szerzők meghívása, egyeztetés:
csapody.kinga@lira.hu

 







Média száma
1
Megtekintés
2511 / 0
Dátum
2015-04-15
Tartalom azonosító
10289